Egy éve erre a napra voltam kiírva...aztán 12-re...aztán NST - NST hátán, Tofka pedig boldogan terpeszkedik odabent...közben minden este úgy feküdtem le, hogy "majd ma éjjel"...és nem...és fogalmam sem volt, hogy mi vár még rám :)
Egy éve ilyenkor már hetek óta alig tudtam aludni (valószínüleg a terhesség végén nagy mennyiségben termelődő boldogsághormon miatt) -- este a TV előtt rendszerint elaludtam korán, aztán hajnali 2-3 körül ébredés és forgolódás reggelig.
Egy éve ilyenkor naponta többször lépcsőztem, csak hogy HÁTHA...és nem :)
De megérte várni!!!
Vettünk Tofkának egy kisházat a papír helyett, remélem ezt is szeretni fogja! Nehezen bírjuk ki, hogy ne rakjuk össze neki, de megbeszéltük, hogy 19-én este miután letettem aludni a kisasszonyt, összerakjuk, lufit fújunk, dekorálunk, hogy másnap, mire felébred, minden kész legyen! :)
Amúgy jól vagyunk, felszerelkeztünk bundás kiscipővel, kiscsizmával (18-as lábacskára nehéz megfelelőt találni...) és folyamatosan gyakoroljuk a járást! A babakocsi picit mumus lett, mert jönni-menni sokkal jobb -- mindenhol; utcán, bevásárlóközpontban...tubit néz, hapcivirágot szed, babának integet, repcsit mutat...rengeteg dolga van és borzasztóan élvezi! A járás mellett a beszédfejlődése is rohamléptekben halad, sokszor próbálja utánozni a ritkábban használt szavainkat is, nem csak azokat, amiket sokat "gyakorlunk" (baba, anya, apa, vau stb.) . Mostanában állandóan főz, keverget a pici homokozós vödrében, mit már fürdéshez is befogtunk, mert a habot kevergetni külön gyönyörűség :) és persze kóstoltat is és boldogan konstatálja, hogy milyen finomat főzött :D meg kell zabálni!!!