Sophia Elena királylány blogja

Boldog 3. születésnapot kívánunk Lili és Dorka babáknak és gratulálunk az ovihoz!

Hétfőn a 10 hós tanácsadás után a Gerdáékkal találkoztunk, mentünk a játszira. Hamar benépesedett a játszótér, méghozzá legnagyobb örömömre Tofival és Ricsivel közel egyidős gyerekekkel. Tofim kinézett magának egy kislányt, odamászott és egyszerűen megölelte, megpuszilta (ami nála annyit tesz, hogy bekapta a fél arcát) :) soha nem csinált még ilyet "idegen" gyerekkel, sőt puszit kérés nélkül csak nekem ad, most kezd rászokni, hogy az apjának adjon, e szigorúan kérésre - akkor sem mindig! :) Kiderült aztán, hogy a kislány 11 hónapos és ő is Szofi :) - vagyis ő Szofi, Tofi meg ugye Sophie, de ez végülis lényegtelen...ezután Nyunyikám el nem mozdult újdonsült barátnője mellől, odaadta neki a homokozós játékait, megsimizte néha (a maga módján persze...) és valamit nagyon dumált neki :)

Ma a saját játszinkra tartottunk, messziről láttam, hogy csak egy anyuka van egy kislánnyal, de még ennyire sm számítottam, mert itt 5 körül kezdődik az élet. Ahogy közelebb értem, látom ám, hogy ők azok, a kis Szofi és anyukája!!! A lányok nagyon megörültek egymásnak, együtt játszottak, pedig ez ebben a korban egyáltalán nem jellemző. Kiderült, hogy egész közel lakunk egymáshoz. Sokat beszélgettünk, a gyerekek meg még többet - annyira édesek voltak, ahogy a saját kis babanyelvükön magyaráztak egymásnak :) az ismerkedés második fázisába léptek, finoman megtépték egymás haját, megvizsgálták egymás arcbőrének nyúlékonyságát és egymás szemét is meg szerették volna, de akkor már inkább közbeléptünk. Hazakísértük őket, az én kislányom kb. 2 perc alatt el is aludt a babakocsiban :)  Holnap Gerdáékkal találkozunk, de meginvitáltam Zsuzsit és Szofit is, mert ha egyszer a kislányom barátnőt választott, akkor ápolni kell a kapcsolatot :) és jönnek örömmel. Így most már lesz társaságunk a borongós őszi délutánokra is!

A tanácsadáson egyébként 9120 grammot mértek, de előtte fél órával csúszott le egy üveg őszi-alma (160 gramm) meg két minivirsli, úgyhogy a 9 kilót még nem léptük át. Mivel minden rendben, majd csak egyévesen kell újra menni (jesszus, mindjárt itt van!!!).

Mélységes fájdalom, felfoghatatlan és értelmetlen...elment ez a bátor kislány, akinek egy ország szorított, hogy felépüljön, hogy FELNŐHESSEN!

Emlékére álljon itt egyik kedvenc versem; Szép Ernő: Nem volt játékom

Mikor én kis fiu voltam,
Kis lovon nem lovagoltam,
Nem volt nékem ponnilovam,
Ponnilovam,
Ponnilovam,
Pedig de szép mikor rohan.

Ponnilovon sose ültem,
Kis biciklin se repültem,
Nem volt szép kis kerékpárom,
Kerékpárom,
Kerékpárom,
Pedig de jó rajta nyáron.

Nem volt képes meséskönyvem,
Nem volt csak iskoláskönyvem,
Pedig de jó otthon este,
Otthon este,
Otthon este
Lapozni ábrát keresve.

Sohase volt színes kockám,
Kis kastélyom, kis tornyocskám,
Kis hajócskám, kis vasútam,
Kis vasútam,
Kis vasútam,
Elutazni sose tudtam.

Én nem kaptam kardot, csákót,
Szép sárgaréz messzilátót,
Sose vittek hippodromba,
Hippodromba,
Hippodromba,
És lyukas se volt a ponyva.

Az a ponyva szétment régen,
Elmult az én gyermekségem,
Én már régen felserdűltem,
Felserdűltem,
Felserdűltem,
A nagyok közzé kerűltem.

Én játékot már nem kérek,
A gondoktól rá se érek,
De meghalok én is egyszer,
Én is egyszer,
Én is egyszer
S a mennyországba megyek fel.

Kiállok majd a tejútra,
Arra visz az isten útja,
Az újjamat majd felnyújtom,
Majd felnyújtom,
Majd felnyújtom,
Ha elsétál a tejúton.

Észrevesz az isten engem,
Megszólalok szépen, csendben:
"Kérem én még nem játszottam,
Nem játszottam,
Nem játszottam,
Játszani akarok mostan."

Megfogja majd a kezemet,
Angyalok közt maga vezet
Szegény gyerek otthonába,
Otthonába,
Otthonába,
Mennyei gyerekszobába.

Megkapom ott kardom, csákóm,
Szép sárgaréz messzilátóm,
Képes könyvem, színes kockám,
Szines kockám,
Szines kockám,
Lesz kastélyom, lesz tornyocskám.

Ami nem volt, lesz ott jócskán,
Kis vasútam, kis hajócskám.
Beültetnek hippodromba,
Hippodromba,
Hippodromba,
Csak én élvezem magamba.

Hogyha kedvem abban telik,
Ponnilovam megnyergelik,
Kis biciklim előhozzák,
Előhozzák,
Előhozzák,
Úgy járom a mező hosszát.

Égmezőben alkonyatban
Szép pillangót fogok ottan,
Ujjamon lesz arany pora,
Arany pora,
Arany pora,
Le nem mosom róla soha.

Nyugodj békében picilány! 

Tofka kis játszis barátja, Ricsi ma 1 éves (ezúton is nagyon boldog szültésnapot kívánunk Neki!) és ennek kapcsán sok minden eszembe jutott. Leginkább az, hogy holnaphoz két hónapra mi is ünneplünk!

Vegyes érzelmekkel gondolok erre a napra, részben mert annyira gyorsan telik az idő, sokszor megállítanám, hadd élvezzük még a pillanatot...de nem lehet! Részben pedig eszembe jut mnnyi mindent akartunk véghez vinni a férjemmel, mire ide eljutunk, amik sajnos nem sikerültek... persze fel nem adjuk és itt van a mi kis tündérünk, aki miatt még több erőfeszítést téve minden egyes kudarc után újra és újra felállunk és megyünk tovább. Révbe érünk, tudom!

Minden esetre a lányom azt fogja tanulni tőlem, hogy Ő az első és a legfontosabb. Hogy az Ő problémája előbbre való a sajátomnál, akárhány éves is lesz. Hogy az anyja és az apja legyen, akihez fordul ha baj van, mert tudja, hogy nálunk mindig vigaszra talál és segítő kezet kap.

Elmondhatatlanul szeretem...

Ma reggel a pelenkázón a lányom teljesen érthetően azt mondta "SZIA"! :D Látta mennyire örülök ennek, úgyhogy megismételte párszor, még az apja is beért fényképezőgépestül, hogy videózzon. Persze onnantól, hogy a felvétel lindult, úgy nézett rám, mintha hülye lennék, hogy vigyorogva ismételgetem "szia, szia, mondd szia!", de azért kétszer sikerült újra kicsikarni a sziázást :D

Ja és kb. egy hete sírás nélkül abszolváljuk a hajmosást!!! És egyedül mos fogat a gumi-babafogkefével! És egyedül fürdik a nagykádban, mert ketten már nem férünk el...ugyanis ő pakolászik, öntöget, tubust nyom, körbemegy a kában és egyáltalán -- DOLGA VAN! :)

Korábban (mármint gyermektelen életemben) a takarítás a következőképpen zajlott: CD betesz, hangerő felteker, Eszti a rumli közepén törölget, pakolászik. Ezzel szemben manapság ha el akarom kerülni, hogy Tofim a vádlimba kapaszkodva lesse minden mozdulatomat és pacsálni akarjon a törölgetős vízben, akkor néma csenben kell takarítanom alvásidőben. Arra ugyan rá kellett jönnöm, hogy a vizes rongyot nem lehet halkan kicsavarni és hogy tutira ilyenkor rúgok bele a sütifaló bödönbe vagy a csörgős labdába, de rendszerint amikor egy hangosabb hálószoba felől jövő szusszanásra abbahagyom minden tevékenységemet és fohászkodom magamban, hogy "jajj csak nehogy felkeljen!!!" csak a másik oldalára fordul a drágaságom és alszik tovább. Amikor pedig felébred, várja a tiszta padló, polcok és TV-állvány, hogy aztán 15 prc múlva újra tiszta babakézlenyomat legyen :D

Nagyon sok boldogságot kívánunk Anyukámnak és nővéremnek névnapjuk alkalmából!

9 hónaposan átestünk a legelső betegségen. Ráadásul duplán is jogosan írom többesszámban, nemcsak mert mindannyian szenvetünk, hanem mert mindannyian betegek voltunk :(

Szépen sorban 2 nap különbséggel mindenkin végigment a vírus. Tofi kezdte, meglehetősen ijesztő módon. Este altatás közben minden előjl nélkül éktelen sírásba kezdett, vígasztalhatalan volt, aztán egyszer csak elkezett fuldokolni! Nekem 2 másodperc alat, míg végigrohanam vele a folyosón a fürdőig minden végigfutott az agyamon; mentőhívás, mesterséges lélegeztetés...de hogy hideg vízzel lemostam az arcát megnyugodott valamennyire és újra kapott levegőt, szopi közben pedig teljesen ellazult és elaludt. Éjjel nem számoltam hányszor kelt köhögve, nyöszörögve. Reggelre csúnyán, hurutosan köhögött -- irány az orvos, ahova a fogacskák miatt egyébként is "hivatalosak voltunk". Doki nénink sem látta rózsásnak a helyzetet, egyből antibiotikumot írt fel (Amoxicillint) és Rhinatiol köptetőt. Naivan azt hittem, megússzuk Stodallal, vagy valami enyhe gyógyszerrel, de némi tanácskozás után a váróban, Rolival úgy döntöttünk, kiváltjuk az antibiotikumot, gyógyuljon meg hamar a tündérlány! Hát a "hamar" nem jött össze (doki néni elmagyarázta, hogy a babák rossz hatásfokkal köhögnek, így sokáig tart a gyógyulás), viszont mára azt mondhatom, majdnem teljesen kilábalt a betegségből. Volt minden; vizes orrváladáé, sárga orrváladék, köhögés öklendezésig, orrszívás óránként...nem részletezem -- mindez azzal nehezítve, hogy én is megbetegedtem (torokfájás, nátha, fejfájás, szédülés) és Roli is...volt, hogy együtt sírtam a kis drágámmal.

Közben pedig áttört a hetedik fogacskája is!

A következő kontrollon doki néni szerint Tofi már jól volt (én aggódva soroltam; még köhög, orra folyik, nem eszik renesen) és mosolyogva közölte velem "anyuka, megvolt az első betegség" -- gondolom szegény lazítani próbált cseppet rajtam, el is képzeltem milyen fejet vághatok (napok óta!) és próbáltam én is mosolyogni, de tényleg nincs rosszabb annál, ha beteg a baba! Nem beszélve arról, hogy a betegség visszalépést jelent néhány dologban. Pl. az én jól evő, jó étvágyú gyermekem lefogyott több, mint 200 grammot és alig lehet beleerőltetni a bébiételt!!! Valamint újra együtt alszunk hármasban egész éjszaka, ugyanis a 10-15 felsírást és csak szopival való megnyugvást/éjszaka másképp nem lehetett bírni...

Na de lényeg hogy túl vagyunk rajta és sohasohasoha többet ne legyünk betegek (vagy legalább ne egyszerre!)!!!