Sophia Elena királylány blogja

Sokat gondolkoztam mostanában...engem a jeles dátumok, éfordulók mindig számvetésre késztetnek, így volt ez most is, a gyermekem születésének első évfordulóján. Elgondolkoztam többek közt a blogomról is és be kell látnom, elhallgatással teli az egész. Nem én vagyok a hibás, hanem a mai kor, valamint a mai kor gyermekei, nő- és anyatársaim és sok minden más, amit felsorolni hosszú lenne. A blog sajnos nem arról szól, amiről kellene... és most itt nem a sajátomra, hanem globálisan értem. Mondom ezt úgy, hogy kb. 13 éves korom óta írás- és naplófüggő voltam és úgy, hogy legnagyobb üdvözlői között voltam ennek a modern naplóírásnak... mégis csalódnom kellett. Ennek itt nem az őszinteség a lényege, ami a naplóírásé, hanem a "majd én megmutatom mindenkinek mekkora ász vagyok" -- erről szól, semmi másról, ahogy a mai világ is, melynek vesztesei az érzelemmel teli, érzékeny, őszinte emberek és nyertesei a hazug, érdekből bárkit eltaposók, ahol már nem érdem az ész és az értelem, csak az üres szófosás és magamutogatás. És részben emiatt van, hogy elment a kedvem az egésztől. Mert itt nem írhatom meg az engem érintő problémákat, mert olvassa x és y aki majd jól felhív, hogy beszéljük meg, pedig évek óta nem tudjuk és nem is akarjuk megbeszélni... nem írhatom meg, hogy... ahogy valószínűleg arról sem tehetek, amit ... művelnek, persze erről sem írhatok, mert a nagyközönségre ez nem tartozik. Nem írhatom le, hogy mennyire lenézem a ..., amiért úgy neveli a gyerekét ahogy, mert "mitképzelekénmagamról"... Ráadásul kiderült, hogy a lusta, semmirekellő embereket irritálják azok, akik nem ilyenek. Hogy a mai világban azt éri támadás és az lesz rosszindulat céltáblája, aki hiszi és ki meri mondani, hogy jó anyának érzi magát, aki megtesz mindent a gyermekéért, családjáért és nem csak pofázik pofázik pofázik, hogy ez de szar, meg az de szar... sőt még az is irritál bizonyos csekély értelmi képességű embereket, hogy az én gyerekem egészséges, okos és öröm vele az életem. Az is kiderült, hogy pont ezek miatt a kimondatlan dolgok miatt tele vagyok keserűséggel, amit legjobb lenne kiírni magamból, de nem tehetem. Itt nem. Annyit már megtettem, hogy száműztem az életemből a legtöbb ilyen negatív lényt, hát most megteszem azt is, hogy száműzöm magam azok életéből, akikre egyáltalán nem tartoznak a magánügyeim. Jobb lesz így mindenkinek. A blog elköltözik és nem lesz nyilvános Köszönöm annak, aki szeret minket, aki olvasott, hozzászólt, velük találkozunk máshol!

Már 1 éve vagy velünk és teszed teljessé az életünket, szebbé a napjainkat.

Drága kislányom, boldog születésnapot kívánok Neked!

Anya és Apa nagyon szeret Téged!!!

Tudom, ez nem egy gasztro blog, de az első szülinapra készített torta idekívánkozik receptestül, képestül :)

Kinder tejszelet torta

Hozzávalók a tésztához: 4 db tojás, 10 dkg cukor, 3 ek. víz, 4 dkg olvasztott Rama, 15 dkg finomliszt, 2 dkg kakópor, 1/2 cs. sütőpor, 1 tk. mézessütemény fűszerkeverék

A tészta elkészítése: A tojássárgákat kikeverem a cukorral, majd hozzáadom a vizet és az olvasztott margarint. A lisztbe belekeverem a kakaóport, sütőport, mézesfűszert és lassan adagolom a masszához folyamatosan keverve. A tojásfehérjéket kézimixerrek keményre verem, majd összeforgatom az egészet. A sütéshez én egy sív alakú szilikon tortaformát használtam, oldalait kikentem margarinnal, aljába sütőpapírt vágtam formára, ebbe tettem a tészta felét, majd 200 °C-on kb.10 perc alatt készre sütöttem. Tálcára tettem hűlni és a másik felét is megsütöttem.

Hozzávalók a krémhez: 3 ek. cukor, 3 cs. vaníliás cukor, 2 dl tej, 2 dkg zselatin por, 4 dl habtejszín (én közben jöttem rá, hogy ez hatalmas mennyiség, ehhez a mennyiségű tésztához bőven elég a fele is - na majd legközelebb!)

A krém elkészítése: A tejet forralni kezdem a cukrokkal együtt, majd takarékra veszem és lassan hozzáadom a zselatint (vigyázat, csomósodik!!!). Adig főzöm, míg a zselatin el nem olvad teljesen, majd félreteszem hűlni. A habtejszínt (én Hulalát használtam) kézimixerrel keményre verem és a langyosra hűlt tejhez adom. Picit várok, hogy szilárduljon, majd az elsőnek sült tésztára kenem. Kicsit később rá lehet tenni a másik tésztát és a süti tulajdonképpen kész is. Csakhogy kitaláltam, hogy erre a tortára pillecukor máz és katicabogár kerül :) úgyhogy innen jött a szívás :D

Hozzávalók a pillecukor mázhoz: 15 dkg pillecukor, 1-2 ek. víz, kb. 40 dkg porcukor, a színezézhez ételfesték vagy természetes színezék (a receptek szólnk még étolajról is, de teljesen felesleges!)

A pillecukor máz elkészítése: A pillecukrot pici vízzel meglocsolom és egy tálban a mikróba teszem kb. 1 percre, hogy megolvadjon. Így egy iszonyatosan ragacsos masszát kapunk, amihez már adagolhatjuk is a porcukrot, amennyit felvesz. Amikor azon a ponton vagyunk, hogy kivágnánk az egészet a kukába, kezd normálissá válni, vagyis gyurmaszerű, formázható anyaggá. Ezt porcukrozott munkapulton kinyújtottam, a formát kivágtam belőle és a tortára helyeztem.

A katicát megformáztam belőle, a szemeket, a szárnyakat, a pöttyöket csokibevonóból készítettem.

Íme az eredmény:

Mindig rácsodálkozom, milyen okos ez a gyerek :) a napokban elkobozta az egyik szakácskönyvemet, a Tündérek konyháját (ez sem véletlen...) és mindig előveszi nézegetni. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mondogatja "baba, baba", nézem, hogy vajon mire mondja, hiszen a szakácskönyv az utolsó dolog amiben baba lehet és lám, az utolsó oldalon a szerző bemutatása, fotója és kisbabája képe!!! Ez végérvényesen bebizonyította, hogy érti, tudja, amit mond, hogy nem csak ismételgeti a szavaimat, hanem helyesen használja őket!

Új szavak is vannak a szótárban, olyanok, mint csüccs, pürcsi-pürcsi (ezt a fürcsire mondjuk), deje (gyere), jaj, tácci (taxi) és a legfontosabb, legszebben csengő AJA és PA (anya és apa).

Apja megtanította taxit hívni (csak olyan keribredsósan-nyújorkiasan) :D ha mondjuk neki, hogy hívj egy taxit, magasba emeli a kis kezét, édesen mosolyog és kiált: tácci! Annyira édes!!!

Az öszes szülinapi ajándék beszerezve, vagy megrendelve -- volt egy kis kavarodás, de szerencsére sikerült tisztázni a dolgokat, úgyhogy minden meglesz. A lufikon kívül már a díszítő elemek is megvannak, sőt a torta hozzávalói is.

Végre kibújt az alsó 4. fogacska, így újra jól eszik és jól alszik. Egy korszak megint lezárulni látszik, hiszen alig eszik bébiételt (szinte csak útravalóként veszünk), kezd áttérni arra, amit mi eszünk. Kicsit átreformálom a főzési technikákat és máris babarát minden ételünk :) azt hittem, ez bonyolultabb lesz, de inkább egyszerűbb, ráadásul mi is egészségesebben étkezünk!

És -mivel régen tettem képet és a szülinapig már valószínűleg nem is fogok- néhány fotó a majdnem 1 évesemről:

Egy éve erre a napra voltam kiírva...aztán 12-re...aztán NST - NST hátán, Tofka pedig boldogan terpeszkedik odabent...közben minden este úgy feküdtem le, hogy "majd ma éjjel"...és nem...és fogalmam sem volt, hogy mi vár még rám :)

Egy éve ilyenkor már hetek óta alig tudtam aludni (valószínüleg a terhesség végén nagy mennyiségben termelődő boldogsághormon miatt) -- este a TV előtt rendszerint elaludtam korán, aztán hajnali 2-3 körül ébredés és forgolódás reggelig.

Egy éve ilyenkor naponta többször lépcsőztem, csak hogy HÁTHA...és nem :)

De megérte várni!!!

Vettünk Tofkának egy kisházat a papír helyett, remélem ezt is szeretni fogja! Nehezen bírjuk ki, hogy ne rakjuk össze neki, de megbeszéltük, hogy 19-én este miután letettem aludni a kisasszonyt, összerakjuk, lufit fújunk, dekorálunk, hogy másnap, mire felébred, minden kész legyen! :)

Amúgy jól vagyunk, felszerelkeztünk bundás kiscipővel, kiscsizmával (18-as lábacskára nehéz megfelelőt találni...) és folyamatosan gyakoroljuk a járást! A babakocsi picit mumus lett, mert jönni-menni sokkal jobb -- mindenhol; utcán, bevásárlóközpontban...tubit néz, hapcivirágot szed, babának integet, repcsit mutat...rengeteg dolga van és borzasztóan élvezi! A járás mellett a beszédfejlődése is rohamléptekben halad, sokszor próbálja utánozni a ritkábban használt szavainkat is, nem csak azokat, amiket sokat "gyakorlunk" (baba, anya, apa, vau stb.) . Mostanában állandóan főz, keverget a pici homokozós vödrében, mit már fürdéshez is befogtunk, mert a habot kevergetni külön gyönyörűség :) és persze kóstoltat is és boldogan konstatálja, hogy milyen finomat főzött :D meg kell zabálni!!!

Hogy ne maradjunk ki semmiből, Tofkám elkapott valami hasmenéses vírust, így Smecta-Normaflore-diétás ételek voltak a napi menü részei. Kicsi tündérem legnagyobb örömömre olyan szinten rákapott az almára, hogy a jól megszokott dzsúz helyett most azzal kezdi a napot! Én is elhagytam a fulladás-parámat és nemhogy nem turmixolom, nem reszelem, NEM KOCKÁZOM az almát, hanem lazán megpucolom, kezébe nyomok egy negyedet, Ő pedig a legnagyobb gyönyörűséggel majszolja :)

Bogi doktornéninek még egyszer köszönöm a gyors telefonos segítséget!!!

Új kedvence van, a régesrégi gyermekdarab; a Bors néni! Hihetetlen, hogy az alig egyéves gyerekemet szinte végig leköti a mesejáték - mondjuk őszintén szólva imádom én is; vicces is, tanulságos is, jók a dalok a benne... egyébként a félreértések elkerülése véget, nem teszem le a TV elé és hagyom "okosodni", a Bors néni egész véletlenül jött, megtetszettek a zenéi, így szinte a napi program része lett. Ha elkezdem énekelni hogy "a hetedik emeleten, azon is túl igen, igen...", Tofim mutat a TV-re, felismeri,tudja, hogy ez ottt szokott szólni :) olyan okos!!! A Hamés üvegen megkeresi az alig egy centis bébit és mutatja "baba-baba" (ezt a szót olyan gyönyörűen mondja!!!) és valamelyik este a fürdős Disney könyvben magától rámutatott Micimackóra és azt mondta "miszi" - majdnem megzabáltam!!! A "baba" jelentésével egyébként teljesen tisztában van, ha az utcán szembejönnek babakocsival, akkor is mutatja, mondja. Ha kutyaugatást hall, egyből mondja "vau".

A katicás babakirakót már nem csak szétszedni szereti, hanem próbálja összerakni is és hangosan kacag ha együtt kiraktuk. A formabedobóba már az összes formát be tudja dobni szinte teljesen egyedül.

Már be vagyok sózva a szülinap miatt, döntöttem; Kinder tejszelet tortát fogok sütni (katica jelmezbe bújtatva), mert nagyon szereti ezt az édességet, csak sajnos tartósított, állományjavított stb. így megpróbálkozunk vele házilag. Tervezem a dekorációt is és reménykedem benne, hogy 20-án lesz annyira jó idő, hogy valami kinti programot pl. Állatkert is tudjunk szervezni hármasban!

- Simán felmászik az ágyra és imád ott játszani, ilyenkor van csiklandozás, teeente-játék (a tente "vezényszóra" állásból hirtelen leül és hanyattvágja magát) :)

- Egyre bátrabban jár, sokszor elég az egyik kezét fogni, ügyesen egyensúlyoz, sokszor már kapaszkodás nélkül áll

- A formabedobóba a kört teljesen egyeül dobja be, a többinek is tudja a helyét, de azokat még segíteni kell bedobni

- Imád "olvasni", remekül elszórakozik a könyveivel és magyaráz is hozzá :)

- Egyfolytában "beszél", utánozza szinte minden szavunkat (vagy az elejét, vagy a végét pl. lámpa=pa; boci=bo stb.) és halandzsázik (tákki, hákki, kákki, páppi, nánni - fogalmunk sincs mik ezek, de rendszeresen mondogatja)

- Egyfolytában mutogat - mivel beszélni még nem tud, így fejezi ki, hogy hova akar menni, mit akar megnézni, mit kér stb.

- Jön felül újabb két fogacska, ezáltan megint borzasztóan náthás :( de talán már kifelé jön belőle

- Vége a nyárnak :( így sajnos vége a nagy játszóterezéseknek is, viszont ha az időjárás engedi, így is sokat sétálunk és szerencsére hintázni azért hidegben is lehet!

- Megkóstolta a Kinder tejszeletet és telitalálat!!! :) Imádja, egyszerre megeszi az egészet :D

- Imád puszit adni, megölelni, "megszeretni" minket (és mi is imádjuk!!!), nagyon ügyesen simogat

- Tanuljuk a Csip csip csókát és megmutatni hol a szeme, orra, szája

Az történt, hogy meghozta a postás az autósülést. Anya kibont, ülést kivesz, örül neki, keresi a gyereket, hogy rögtön beleültesse, gyerek meg hol van? Beköltözött az üres dobozba :D ezért hát anya gondolt egy nagyot, vett egy rakat vízfestéket és mostanában babaházat fest - így ráadásul (Zohan anyukája után szabadon) kiélheti a KERATÍV vágyait is :D :D :D

Az autósülést egyébként imádja, tiszta csajos; pink-fekete, úgy ül benne, mint valami trónon :) (fotó sajnos még csak a telefonomban van, de pótolni fogom!) és attól, hogy látja az apját belőle vezetés közben, teljes a boldogság!

Lili és Dorka szülinapján szüleimnek hála nekem és Sophiának is volt szerencsénk eljutni a Margarethenben található Family Parkba, ami az egész család számára szuperjó élmény volt, még a félidőig tartó eső ellenére is. Az én 10 hónaposom nagylányosan nézte a meséket, amikbe úton-útfélen "belebotlottunk", tapsolt, táncolt, nevetett! Lili és Dorka azt sem tudta merre szaladjon, de végül mindent kipróbáltunk, amire a 4 év alattiak felülhettek. Miközben Tofi aludt, nővéremmel megszöktünk kicsit mi is, hullámvasutaztunk, gumicsónakkal csúsztunk, sógorommal kipróbáltak számomra hajmeresztő játékokat is, amit én inkább lentről néztem :)

Így is "visszagyerekesedtem" néhány percre, sikítottam a hullámvasúton, mint 18 évvel ezelőtt...de őszintén szólva ugyanúgy élveztem a piciknek való körhintákat (vagy körbemenős izéket) is Nyunyikámmal és a lányokkal! Kicsi tündérem tágra nyílt szemekkel ült az ölemben a röfögő malacon vagy a traktoron, pásztázta köbe a vidéki díszletet, a legjobban a kötélen lógó, nyávogó macska tetszett neki meg persze az osztrák muzsika :)

Ezen a traktoros és malacos mutatványon meg sem tudom számolni hányszor ültünk, tényleg nagyon jó volt!

Délutánra elállt az eső, úgyhogy szabadabban tudtunk válogatni a játékok közül és annak ellenére, hogy az idő száraz lett, mi pont ekkor lettünk csuromvizesek egy krododilban való folyón átúszás közben :D - ebben Tofka nem vett részt!!!

Tulajdonképpen az egész napot a parkban töltöttük és a vadaspark így is kimaradt, legközelebb bepótoljuk! Ez a hely az, ahova minden évben legalább egyszer el kell majd menni és amit nyugodt szívvel ajánlok minden gyerekes ismerősömnek! Egyet sajnálok nagyon, hogy Roli nem tarthatott velünk, mert dolgozott :( de legközelebb Ő is ott lesz!!! 

Boldog 3. születésnapot kívánunk Lili és Dorka babáknak és gratulálunk az ovihoz!

Hétfőn a 10 hós tanácsadás után a Gerdáékkal találkoztunk, mentünk a játszira. Hamar benépesedett a játszótér, méghozzá legnagyobb örömömre Tofival és Ricsivel közel egyidős gyerekekkel. Tofim kinézett magának egy kislányt, odamászott és egyszerűen megölelte, megpuszilta (ami nála annyit tesz, hogy bekapta a fél arcát) :) soha nem csinált még ilyet "idegen" gyerekkel, sőt puszit kérés nélkül csak nekem ad, most kezd rászokni, hogy az apjának adjon, e szigorúan kérésre - akkor sem mindig! :) Kiderült aztán, hogy a kislány 11 hónapos és ő is Szofi :) - vagyis ő Szofi, Tofi meg ugye Sophie, de ez végülis lényegtelen...ezután Nyunyikám el nem mozdult újdonsült barátnője mellől, odaadta neki a homokozós játékait, megsimizte néha (a maga módján persze...) és valamit nagyon dumált neki :)

Ma a saját játszinkra tartottunk, messziről láttam, hogy csak egy anyuka van egy kislánnyal, de még ennyire sm számítottam, mert itt 5 körül kezdődik az élet. Ahogy közelebb értem, látom ám, hogy ők azok, a kis Szofi és anyukája!!! A lányok nagyon megörültek egymásnak, együtt játszottak, pedig ez ebben a korban egyáltalán nem jellemző. Kiderült, hogy egész közel lakunk egymáshoz. Sokat beszélgettünk, a gyerekek meg még többet - annyira édesek voltak, ahogy a saját kis babanyelvükön magyaráztak egymásnak :) az ismerkedés második fázisába léptek, finoman megtépték egymás haját, megvizsgálták egymás arcbőrének nyúlékonyságát és egymás szemét is meg szerették volna, de akkor már inkább közbeléptünk. Hazakísértük őket, az én kislányom kb. 2 perc alatt el is aludt a babakocsiban :)  Holnap Gerdáékkal találkozunk, de meginvitáltam Zsuzsit és Szofit is, mert ha egyszer a kislányom barátnőt választott, akkor ápolni kell a kapcsolatot :) és jönnek örömmel. Így most már lesz társaságunk a borongós őszi délutánokra is!

A tanácsadáson egyébként 9120 grammot mértek, de előtte fél órával csúszott le egy üveg őszi-alma (160 gramm) meg két minivirsli, úgyhogy a 9 kilót még nem léptük át. Mivel minden rendben, majd csak egyévesen kell újra menni (jesszus, mindjárt itt van!!!).

Mélységes fájdalom, felfoghatatlan és értelmetlen...elment ez a bátor kislány, akinek egy ország szorított, hogy felépüljön, hogy FELNŐHESSEN!

Emlékére álljon itt egyik kedvenc versem; Szép Ernő: Nem volt játékom

Mikor én kis fiu voltam,
Kis lovon nem lovagoltam,
Nem volt nékem ponnilovam,
Ponnilovam,
Ponnilovam,
Pedig de szép mikor rohan.

Ponnilovon sose ültem,
Kis biciklin se repültem,
Nem volt szép kis kerékpárom,
Kerékpárom,
Kerékpárom,
Pedig de jó rajta nyáron.

Nem volt képes meséskönyvem,
Nem volt csak iskoláskönyvem,
Pedig de jó otthon este,
Otthon este,
Otthon este
Lapozni ábrát keresve.

Sohase volt színes kockám,
Kis kastélyom, kis tornyocskám,
Kis hajócskám, kis vasútam,
Kis vasútam,
Kis vasútam,
Elutazni sose tudtam.

Én nem kaptam kardot, csákót,
Szép sárgaréz messzilátót,
Sose vittek hippodromba,
Hippodromba,
Hippodromba,
És lyukas se volt a ponyva.

Az a ponyva szétment régen,
Elmult az én gyermekségem,
Én már régen felserdűltem,
Felserdűltem,
Felserdűltem,
A nagyok közzé kerűltem.

Én játékot már nem kérek,
A gondoktól rá se érek,
De meghalok én is egyszer,
Én is egyszer,
Én is egyszer
S a mennyországba megyek fel.

Kiállok majd a tejútra,
Arra visz az isten útja,
Az újjamat majd felnyújtom,
Majd felnyújtom,
Majd felnyújtom,
Ha elsétál a tejúton.

Észrevesz az isten engem,
Megszólalok szépen, csendben:
"Kérem én még nem játszottam,
Nem játszottam,
Nem játszottam,
Játszani akarok mostan."

Megfogja majd a kezemet,
Angyalok közt maga vezet
Szegény gyerek otthonába,
Otthonába,
Otthonába,
Mennyei gyerekszobába.

Megkapom ott kardom, csákóm,
Szép sárgaréz messzilátóm,
Képes könyvem, színes kockám,
Szines kockám,
Szines kockám,
Lesz kastélyom, lesz tornyocskám.

Ami nem volt, lesz ott jócskán,
Kis vasútam, kis hajócskám.
Beültetnek hippodromba,
Hippodromba,
Hippodromba,
Csak én élvezem magamba.

Hogyha kedvem abban telik,
Ponnilovam megnyergelik,
Kis biciklim előhozzák,
Előhozzák,
Előhozzák,
Úgy járom a mező hosszát.

Égmezőben alkonyatban
Szép pillangót fogok ottan,
Ujjamon lesz arany pora,
Arany pora,
Arany pora,
Le nem mosom róla soha.

Nyugodj békében picilány! 

Tofka kis játszis barátja, Ricsi ma 1 éves (ezúton is nagyon boldog szültésnapot kívánunk Neki!) és ennek kapcsán sok minden eszembe jutott. Leginkább az, hogy holnaphoz két hónapra mi is ünneplünk!

Vegyes érzelmekkel gondolok erre a napra, részben mert annyira gyorsan telik az idő, sokszor megállítanám, hadd élvezzük még a pillanatot...de nem lehet! Részben pedig eszembe jut mnnyi mindent akartunk véghez vinni a férjemmel, mire ide eljutunk, amik sajnos nem sikerültek... persze fel nem adjuk és itt van a mi kis tündérünk, aki miatt még több erőfeszítést téve minden egyes kudarc után újra és újra felállunk és megyünk tovább. Révbe érünk, tudom!

Minden esetre a lányom azt fogja tanulni tőlem, hogy Ő az első és a legfontosabb. Hogy az Ő problémája előbbre való a sajátomnál, akárhány éves is lesz. Hogy az anyja és az apja legyen, akihez fordul ha baj van, mert tudja, hogy nálunk mindig vigaszra talál és segítő kezet kap.

Elmondhatatlanul szeretem...

Ma reggel a pelenkázón a lányom teljesen érthetően azt mondta "SZIA"! :D Látta mennyire örülök ennek, úgyhogy megismételte párszor, még az apja is beért fényképezőgépestül, hogy videózzon. Persze onnantól, hogy a felvétel lindult, úgy nézett rám, mintha hülye lennék, hogy vigyorogva ismételgetem "szia, szia, mondd szia!", de azért kétszer sikerült újra kicsikarni a sziázást :D

Ja és kb. egy hete sírás nélkül abszolváljuk a hajmosást!!! És egyedül mos fogat a gumi-babafogkefével! És egyedül fürdik a nagykádban, mert ketten már nem férünk el...ugyanis ő pakolászik, öntöget, tubust nyom, körbemegy a kában és egyáltalán -- DOLGA VAN! :)

Korábban (mármint gyermektelen életemben) a takarítás a következőképpen zajlott: CD betesz, hangerő felteker, Eszti a rumli közepén törölget, pakolászik. Ezzel szemben manapság ha el akarom kerülni, hogy Tofim a vádlimba kapaszkodva lesse minden mozdulatomat és pacsálni akarjon a törölgetős vízben, akkor néma csenben kell takarítanom alvásidőben. Arra ugyan rá kellett jönnöm, hogy a vizes rongyot nem lehet halkan kicsavarni és hogy tutira ilyenkor rúgok bele a sütifaló bödönbe vagy a csörgős labdába, de rendszerint amikor egy hangosabb hálószoba felől jövő szusszanásra abbahagyom minden tevékenységemet és fohászkodom magamban, hogy "jajj csak nehogy felkeljen!!!" csak a másik oldalára fordul a drágaságom és alszik tovább. Amikor pedig felébred, várja a tiszta padló, polcok és TV-állvány, hogy aztán 15 prc múlva újra tiszta babakézlenyomat legyen :D

Nagyon sok boldogságot kívánunk Anyukámnak és nővéremnek névnapjuk alkalmából!

9 hónaposan átestünk a legelső betegségen. Ráadásul duplán is jogosan írom többesszámban, nemcsak mert mindannyian szenvetünk, hanem mert mindannyian betegek voltunk :(

Szépen sorban 2 nap különbséggel mindenkin végigment a vírus. Tofi kezdte, meglehetősen ijesztő módon. Este altatás közben minden előjl nélkül éktelen sírásba kezdett, vígasztalhatalan volt, aztán egyszer csak elkezett fuldokolni! Nekem 2 másodperc alat, míg végigrohanam vele a folyosón a fürdőig minden végigfutott az agyamon; mentőhívás, mesterséges lélegeztetés...de hogy hideg vízzel lemostam az arcát megnyugodott valamennyire és újra kapott levegőt, szopi közben pedig teljesen ellazult és elaludt. Éjjel nem számoltam hányszor kelt köhögve, nyöszörögve. Reggelre csúnyán, hurutosan köhögött -- irány az orvos, ahova a fogacskák miatt egyébként is "hivatalosak voltunk". Doki nénink sem látta rózsásnak a helyzetet, egyből antibiotikumot írt fel (Amoxicillint) és Rhinatiol köptetőt. Naivan azt hittem, megússzuk Stodallal, vagy valami enyhe gyógyszerrel, de némi tanácskozás után a váróban, Rolival úgy döntöttünk, kiváltjuk az antibiotikumot, gyógyuljon meg hamar a tündérlány! Hát a "hamar" nem jött össze (doki néni elmagyarázta, hogy a babák rossz hatásfokkal köhögnek, így sokáig tart a gyógyulás), viszont mára azt mondhatom, majdnem teljesen kilábalt a betegségből. Volt minden; vizes orrváladáé, sárga orrváladék, köhögés öklendezésig, orrszívás óránként...nem részletezem -- mindez azzal nehezítve, hogy én is megbetegedtem (torokfájás, nátha, fejfájás, szédülés) és Roli is...volt, hogy együtt sírtam a kis drágámmal.

Közben pedig áttört a hetedik fogacskája is!

A következő kontrollon doki néni szerint Tofi már jól volt (én aggódva soroltam; még köhög, orra folyik, nem eszik renesen) és mosolyogva közölte velem "anyuka, megvolt az első betegség" -- gondolom szegény lazítani próbált cseppet rajtam, el is képzeltem milyen fejet vághatok (napok óta!) és próbáltam én is mosolyogni, de tényleg nincs rosszabb annál, ha beteg a baba! Nem beszélve arról, hogy a betegség visszalépést jelent néhány dologban. Pl. az én jól evő, jó étvágyú gyermekem lefogyott több, mint 200 grammot és alig lehet beleerőltetni a bébiételt!!! Valamint újra együtt alszunk hármasban egész éjszaka, ugyanis a 10-15 felsírást és csak szopival való megnyugvást/éjszaka másképp nem lehetett bírni...

Na de lényeg hogy túl vagyunk rajta és sohasohasoha többet ne legyünk betegek (vagy legalább ne egyszerre!)!!!

Szüleimnél nyaraltunk egy hetet Sophiával. Roli sajnos dolgozott, így nem tarthatott velünk, viszont anyukám ellátta a heti főtt étellel, így viszonylag nyugodt voltam, hogy éhen legalább már nem fog halni :D

És egy hét láblógatás következett! Nem takarítottam, nem mostam, nem teregettem, nem főztem, nem mosogattam...helyette dédiket látogattunk, Balcsiban fürödtünk, Lilláéknál medencéztünk, unokatesóztunk, sétáltunk és nekem semmi de semmi mással nem kellett foglalkoznom, csak a kislányommal!!! Persze Roli hiányzott (nagyon is!), de azért rámfért már egy kis pihenés...

Sophia most először érdeklődést mutatott a kutyák, illetve a cica iránt, így összeismertettem őket. Ezzel együtt megismerkdtünk a kézmosással is, lévén, hogy a macska farka nagyon érdekes dolog, jó elkapni és jól a baba tenyerében marad egy nagy csomó szőr :D

Rengeteget játszhatott együtt a három unokatesó, mellettük Panna Baba csendes szemlélőként láthatóan csak úgy szívta magába a rosszaságot :) Sophia és Lili remekül megtalálták a közös hangot, Lili igazi okos unokanővérként viselte Tofim "szeszélyeit" (elveszi a játékot, majd visszaadja -ez neki kiváló szórakozás perceken keresztül-, mindig az kell neki, ami a másiknál van, nem éppen finoman simiz stb.), türelmesen adta kezébe az épp kívánt játékot, majd vette vissza tőle, sőt még a bújci cicáját is többször átengedte, főleg ha Tofka nyűgös volt.

Megismerketünk a szeparációs szorongás fogalmával, ami valószínűleg eddig is jelen volt, csak mivel a napminden pillanatában vele Sophiával voltam, nem "jött elő". Most viszont, hogy nem a megszokott környezetében voltunk, nem veszíthetett szem elől, különben olyan szívet tépő és lelkiismeretfurdalást okozó sírásban tört ki, hogy még a WC-ről is felugrottam inkább, csak hogy abbahagyja. Még tesóméknál, a lányok és a rengeteg érdekes játék birodalmában is zokogásban tört ki, amikor tiszta pelenkáért ugrottam át anyuékhoz 1 percre...szóval ANYA KELL ÉS NINCS APELLÁTA! 

Volt szerencsénk találkozni régi barátnőmékkel is, akik időközben 4 tagú családdá bővültek a kis Miron Babával és kaptam egy csúcsszuper frizurát, amiért hálás köszönet -- újra a régi önmagam vagyok! ;)

Sajnos a hazautazásunk előtti napon megjártuk az Orvosi Ügyeletet is, mert egyszerre 4 fogacska bújt ki és ezt bizony már nem bírta a picinyke szervezet láz nélkül...szerencsére Nurofennel és Viburcollal kordában tudtam tartani a lázat és a fájdalmat is!

És amivel még gazdagodtunk: AZ ELSŐ szókezdemények!!!!!!!!!!! "ba" (kutya), "szi" (cica), "kö" (köszi), "painta" (palinta) :)

És bár nagyon jól éreztem magam, azért hazajönni is jó volt! Tofkám számba vette a játékait, boldogan vette birtokba az ágyát és amikor Roli este hazajött, a kisasszony hosszú ideig csak nézte nézte közelről az ercát mosolyogva, mintha magába akarná szippantani a látványát, még a könnyem is kicsordult!

 A városból hazafelé tolom a babakocsit, benne az alvó angyalkámmal. Az utcánkban szembetalálkozom a szomszédommal, aki altatás céljából tologatja Sophiánál alig 1 hónappal kisebb lányát, aki nyöszörög, sír, kapálózik. Anyuka meglehetősen elégedetlen fejjel tömködi újra és újra vissza a cumit a szájába... Én pedig boldog vagyok (nem kárörvendő, BOLDOG!), hogy a lányom pár hetesen hozzászokott a hosszú sétákhoz, szívesen és sokszor alszik a babakocsiban, hogy vidám, kiegyensúlyozott baba vált belőle. És ha jobban belegondolok, büszke is vagyok (nem nagyképű, BÜSZKE!), mert minden anya tudja, hogy gyönyörű dolog ez, de piszok nehéz... és én segítség nélkül csinálom.

Na ez az igazi boldogság és büszkeség, hogy a gyermekem azt adja vissza, amit tőlem kap; a mosolyt, az ölelést, a nevetést --- ezerszeresen!!!

Sok boldogságot kívánunk huncut Lilikénknek névnapja alkalmából!!! 

Élete első nyaralására készülve kicsit féltem, hogy mi lesz; hogy fog idegen helyen aludni, hogy tetszik majd neki a fürdés (itthon edzettünk a babamedencében), hogy fogjuk abszolválni, hogy némileg tutira borul majd a jól bevált napirend stb. de a 4 nap elteltével újra rá kellett jönnöm, hogy a lányom egy tündér és annyira élvezi az élet ilysfajta örömeit, mint a nyaralás, hogy bizony nem pazarolja az időt hisztire sem idegen hely miatt, sem napirend borulás miatt :)

Mondjuk csupán egy órával csúsztunk meg, de annyival minden nap, így Sophia rendszerint 9-kor fürdött és utána került ágyba.

Mit Neki hideg víz? Igazi vizicsibe :) A Balatont csak 2-szer láttuk, esti séták alkalmával, az apartman medencéjét választottuk inkább; kényelmesebb, higiénikusabb. Na onnan alig lehetett kiszedni :) viszont egyszer sem volt hiszti, ha ki kellett jönni, a partról szemlélte tovább az eseményeket vagy elaludt. A nap és a víz úgy kiszívta az energiáját, hogy a napi két fürcsi után evés és rögtön szunya követezett :)

Fehérváron Ildiék medencéjébe már úgy vetette bele magát, mintha mindig ezt csinálta volna :)

Siófokra menni azért is bizonyult jó ötletnek, mert meg tudtuk látogatni nagypapámat és nagynénéméket, Erzsit és Zolit Sophiával. Jó volt látni Őket, ritkán találkozunk!

7 hónapos korára elérkezett a pillanat, amikor szükségét éreztem, hogy átessen az első igazi hajvágáson. A babahajai hosszan és barnán göndörödtek, az új hajacskája pedig szerényen és szőkén megbújt a szénaboglya alatt. A lekerekített baba körömvágó ollót választottam a művelethez és elmélyült játék közben sikerült is majdnem észrevétlenül megnyírni a kisasszonyt. Az eredmény:

Némi kényszerszünet volt az utóbbi időben, de annál több minden történt velünk.

Sophiám betöltötte a 8 hónapos kort. Bővítette az étel-repertoárját, már rengeteg mindent eszik és a mozgásfejlődése is példásan halad (az ősz hajszálaim száma ezzel egyenes arányban); mászik és feláll ahol csak tud, kanapé mellett, szekrény mellett, lábamba kapaszkodva.  A kézügyessége kiváló, irtó ügyes! Nagyon gyorsan és szívesen tanul, most épp a Süti, süti pogácsát.

Nyaraltunk is pár napot és otthon is voltunk szüleimnél.

De a legfontosabb, hogy makk egészséges és gyönyörű! Ő a mindenünk, megédesíti a mindennapjainkat!

A távolmaradásom alatt papírra jegyzeteltem a blogba való gondolataimat, így a következőkben ezek a bejegyzések szerepelnek majd...

8 hónaposom

Nagyon Boldog Névnapot Kívánok Drága Szépséges Kislányomnak!!!

"Rágcsálnivalót" kerestem Sophiának; babakekszek kilőve, mert ugyan vígan hirdetik, hogy 4 hós kortól adhatók, de nem gluténmentesek. Aztán egy mezei élelmiszerboltban rátaláltam a kifejezetten babáknak való extrudált kukoricára, amiben tényleg nincs semmi más, csak kukorica. Sem sót, sem adalékanyagokat nem tartalmaz! Paco Duci Puff a neve (picit vicces), rikító zöld csomagolású a babáknak adható, piros a sós változata. Szóval ha valaki találkozik vele, bátran vegye meg a kicsikéjének! Én rögtön lemeóztam, nyál hatására azonnal olvad, tehát fognélküliek is fogyaszthatják (na jó, nem vagánykodok a két fogacskánkkal! :D)! Be kell vallanom ennek ellenére az első darabot remegő gyomorral adtam Sophia kezébe és árgús szemekkel figyelve, ugarásra készen vártam míg biztonsággal elfogyasztja... Mondjuk az én lányomat egy idő után idegesíti, hogy a nyáltól hozzáragad a kezéhez és nem tudja elengedni, így kb. felenként újat kell adni Neki, anya meg megeheti az összenyálazott darabokat : )